A következő történetet egy megbízható jó barátomtól hallottam. Az eset a családjában történt:

A falu kocsmájában összejöttek a férfiak, szó szót követett, és kiderült, hogy egyikük baromfiállományát rendszeresen ritkítja egy nyest, vagy egyéb vérszomjas ragadozó. Néhány sör és feles után megérett az elhatározás, azonnal végére járnak a történetnek - meg a nyestnek is. Hamarosan találkoztak a tetthelyen, felfegyverkezve ásóval, kapával, ki mit talált hirtelenjében. A kupaktanács hamar kisütötte, hogy annak nincs sok értelme, hogy egyszerre mindenki berontson a tyúkólba, mert akkor csak egymást akadályozzák, az ádáz DÖG meg kereket old. Megállapodtak, ketten bemennek és kikergetik az ÁLLATot, csakhogy AZT az ól ajtajában nem a szabadság, hanem egy zsák várja majd. A kettő bement. A többiek lélegzetvisszafojtva várták a fejleményeket, és persze a jelet, hogy a kívülről behajtott ólajtót kinyithatják, és bezsákolhatják a VADat. Ők ketten odabent hamarabb józanodtak: vajon mi a fészkes fenéért várna rájuk a nyest az ólban?? Nyilván nem az a szálláshelye, oda csak vacsorázni jár. De mit kezdjenek a feltüzelt kinn maradtakkal? Valami akció csak kell! Jobb híján a megadott ólajtó elé tett zsákba hajítottak egy gumicsizmát - beleadva apait, anyait. A csizma a zsákban még ugrott is egyet-kettőt, mielőtt a vadászok lecsaptak volna rá. Ütötték, verték – biztos, ami biztos még az után is, hogy már meg se moccant. Hát így verték agyon a gumicsizmát.

A faluban nem volt saját pap, csak egy, a körjegyzőkhöz hasonló, sok falut ellátó plébános. Aki aztán a sokadik mise után meglehetősen nagy késéssel érkezett a faluba, ahol a kocsiból kiszállva - feltehetően a misék során elfogyasztott misebortól indíttatva - azzal fordult a várakozó hívekhez, hogy „a misét ugyan elbasztuk, de csapunk egy jó kis litániát.”

(A történetet egy barátom hallotta egy falusi kocsmában - köszönet érte.)

Mi az, hogy csak városi legendás blog van, mikor a falu, a vidék számtalan olyan megosztásra váró legendát, történetet ismer, ami megosztásra érdemes mindannyiunk okulására vagy éppen - és leginkább - szórakoztatására?! Hát íme, a lehetőség mostantól adott, én is gyűjtöm, amit tudok, de Ti se kíméljetek. Ha hallottatok valami érdekeset, furcsát, vicceset, vérbőt, bármit, ami méltó a "falusi legenda" névre falutokban, nagyszüleitek falujában, vagy éppen nyaralás alatt vidéken, osszátok meg velem, és a többi olvasóval.